SZÉPKORÚAK KARÁCSONYA
Meghívót találtam a postaládában. Döbbenten nézem. Meghívó Szépkorúak Karácsonyi ünnepségére? beleszédülök.
Néhány éve még miniszoknyát hordtunk, Omega és Illés koncerteken illegettük magunkat, néha sikoltoztunk is egy kicsit....., ”beat” zenére táncoltunk a házibulikban,.......na de ez a meghívó....Szépkorúak Karácsonya?
Felocsudok, majd beszaladok a házba, hideg északi szél fúj. Hé öreg Takács! eljött az idő! Meghívó jött! ....aztán röhécselünk egy kicsit és elmondjuk kutyának, macskának....
Ha meghívtak, menni kell – ide tartozunk, Otthonunk Bakonykúti.
Kíváncsi vagyok, befogadnak?
Pénteken délután Gizi nénivel, - Ő a szomszédasszonyom – megbeszéljük: együtt megyünk bulizni, autóval, mert a lábai már nem a régiek - sajnos a férje Józsi bácsi itthon marad– segélyhívót szerelnek náluk.
A templomhoz érve meglátjuk a Betlehemet. Vegyes érzések: öröm és szorongás, de az elmúlt hetek szélviharait is átvészelte. Ildit látom magam előtt egy pillanatra, ahogy hozza a csillagot....továbbmegyünk.
Szépen feldíszített karácsonyfa áll a Hivatal előtt, a bejárat felett fenyőágak....Polgármester asszony az ajtóban köszönti az érkezőket.
Odabent lassan gyülekeznek az emberek. Dezső bácsi is eljött, még lábadozik a műtét után, Éva néni aggódó tekintete követi.
A télikertben terített asztalok. Üvegkancsókban vörös és fehér borok, üdítők. Erre nem számítottunk. Lassan minden széknek akad gazdája.
Magamban csendesen számolok; sokan vagyunk, ősz fejek, dolgos kezek.
A Polgármester Asszony köszöntőjében és tájékoztatójában beszélt a kis településen élők összetartásának fontosságáról, az egymásra figyelésről.
Ehhez kapcsolódva elmondta: pályázaton nyert pénzből megvalósul a segélyhívó rendszer kiépítése, ez biztonságot jelent az egyedül élőknek. Jövő év elején elindul a házigondozó-szolgálat is. Lehetőség nyílik 1-2 fő szociális gondozó foglalkoztatására, mely szintén az idős és rászoruló emberek ellátását lesz hivatott segíteni, szükség esetén vásárlással, vagy akár házimunkával. Rossz hír, hogy átmenetileg szünetel a vegyesbolt működése halálozás miatt, -januártól ismét működik – átmeneti megoldásként mozgóárus hozza az élelmiszert.
Majd mosolygó gyermek arcok tűnnek fel az ajtóban, a Munkácsy Általános iskola tanulói, kicsik és nagyok. Fiedler Józsi bácsi büszkén nézi menyét, Ő a tanítónénijük. Zsuzsa tanítványai karácsonyi dalokat énekelnek, szavalnak, a kis Betlehem előtt térdelő gyermekarcok meghatóak. Bence is köztük van, mint egyedüli falunkbeli. A színvonalas műsort csillogó szemű idős emberek figyelik. Egy percre elfelejtik a gyászt, a fájó lábakat, a sajgó csontokat.
Ilonka néni integet a szomszéd asztaltól, mosolyog.
Gyula figyelő szemei követik a fiatal pincért, ahogy felszolgálja a korai vacsorát, jól illik hozzá a helyi borkülönlegesség. Teri néni vörösbora friss, illatos, ez való a disznótoroshoz. Aki a könnyű fehéret szereti, Lugosi Marika gondoskodott róla. Őstermelők, mondja Teri néni nevetve, fürgén ugrik fel és már tölt is a poharamba. Ezt meg kell kóstolnod! Halk zsongás, beszélgetnek az egymáshoz közel ülők.
Mi is bezsebelünk néhány tonna dícséretet a Betlehem állításáért, nem mondom, hogy nem esett jól....- mondják: régen volt ennyi ember a templomban, mint a gyertyagyújtásokon – nem a mi érdemünk, szabadkozunk; közös elhatározás és munka volt.
A jegyző asszonnyal, Cilikével beszélgetünk. Az Ő kedves szavai különösen jól esnek; Móron is állítottak mondja, de ez csodaszép a kis lámpával és a mécsesekkel. Nem hivalkodó.
A másik teremben Gabi csomagol az otthon maradottaknak vacsorát.
Szép ajándék csomag is jár a jókívánságok mellé. Bakonykúti kicsi falu; figyelnünk kell egymásra. Ahol ilyen sok az idős, egyedül élő ember ott fokozottan érvényes. Egy jó szó, vagy tíz perc beszélgetés a szomszéddal, meghallgatni; néha ennyi kell csupán.
Karácsonyt várjuk, a szeretet ünnepét. Aztán lassan szállingózni kezdenek hazafelé a leszálló nyirkos sötétségben, a templom előtt még megállnak egy percre. A mécsesek halvány, remegő fényt vetnek a Betlehemre.
Elköszönök Gizi nénitől, kicsit még nevetgélünk a kapuban, nincs vége a jókívánságoknak.
Az estét Lizi néninél töltöm. Beszélgetünk a meleg, almaillatú szobában, régi karácsonyokról, fiatalságról, betegségről, gyerekekről, unokákról.
Becsukja utánam a kaput. Haza indulok az éjszakában, lépteim hangját visszaverik a környező dombok.
Áldott Karácsonyt Bakonykúti....l
Takács Judit