Bakonykúti története

A község területe az utolsó jégkorszak után rossz minõségû földdel bíró cserjés-erdõs vidék volt. Az elsõ telepesek a bronzkorban kerültek ide. Faluhelyük a forrás melletti dombokon volt. Az i.e. 1800-1300 között itt élt kis csoport temetõje a mai falu felé esõ dombon volt.
A késõbbi korokból az avarok (i.sz. 6-8. század) temetõjét ismerjük a forrás melletti dombon.
A falu középkori elõdjét 1424-ben említik elõször az írásos források (Kwthy). Ez után 1497-ben írnak róla újfent. Akkoriban egy része a Veszprém megyei Bátorkõ várához tartozott, más része köznemesi birtok volt.
1541-ben a palotai (Várpalota) várhoz tartozott.
A török kori feljegyzések szerint 1559-ben lakatlan puszta volt a végvárak vidékén. A török idõk után 1696-tól a Zichy-család birtokaként szerepelt.A pusztát a földbirtokos használta birkalegeltetésre, nagyobb részét bérbe adta. Zichy János és István csak 1750-ben adott betelepedési engedélyt a Veszprém megyei Bánkról és Teszérrõl jött jobbágyoknak. Ez a terv meghiúsult, így 1758-ban Nyitra megyébõl kívánták megvalósítani a falu újjáélesztést. Füstbe ment terv volt ez is. 1759-ben német ajkú telepesekkel jött létre az új falu. 1762-ben 23 egész- és 7 féltelkes jobbágyot, valamint 12 zsellért írtak össze. A falu újkori története itt vette kezdetét. Az új telepesek a környékbeli, korábban betelepült sváb falvakból érkeztek.
Az 1848-ban megalakult megyei forradalmi bizottmánynak a kúti bíró és a jegyzõ is tagja lett.
1869-ben a patakon 3 vízimalom mûködött, téglagyára volt a községnek.

 

A római katolikus Nagyboldogasszony templom 1795-ben épült. Orgonakarzat amellvéddel. Keresztelõ medencéje és a fapadok a 19. század elején készültek.
Harangjait 1885-ben Thuy F. és fia készítette.

Dr. Fülöp Gyula
régész

 

A falu történelmérõl bõvebben: Történeti évkönyv - Bakonykuti (8.6Mb, pdf)

 

echo "WHO";

?>