„Valahol az erdő mélyén..” kezdte a Vukkot felolvasni a 9 éves Csanád a még nálánál is fiatalabb gyerekeknek. Jó húszan lehettek, majd mindannyian a faluból. Szombat este volt. A gyerekek az Önkormányzat épületében, a szőnyegen, csendben nézték a diafilmet. Csak a 2 éves Zsombi volt, aki ki-be mászkált a terembe, nem tudta eldönteni, hol jobb. A diafilmvetítés réges-régi, különleges hangulatot lopott a felnőttek szívébe is..

 

Igen. Valahol az erdő mélyén, van egy falu. Bakonykúti. Kis zsákfalu, igazi gyöngyszem. De nem csak a takaros porták, a rendezett kertek, a szép házak miatt! Hanem azok miatt, akik itt élnek. Sokan sokfelől jöttek.. és olyanok is vannak, akik ide születtek és itt maradtak.. Annyira mások.. de mégis hasonlóak. Mert egy dolog közös, ugyan az; ezt a helyet választották. Ezt keresték mindannyian. A nagy rohanásban, a munka után, amikor rátérnek a faluba vezető útra az erdőn keresztül, hirtelen elcsöndesedik minden. Még a szív is lassabban ver. Hazamegyünk. Ez a nagybetűs otthon.

Itt nincs séta, nincs találkozás, ami szó nélkül lenne. Beszélgetünk. Érdeklődünk. Fontosak vagyunk egymásnak. Ha el is telik néhány hét közös program nélkül, mindig - mint a legjobb barátok - ugyan onnan folytatjuk.

 

Nem volt ez most sem másképp. Idén először Márton napi felvonulást tartottunk, saját készítésű lámpásokkal sétáltunk el a templomig. Volt olyan is, aki a töklámpását cipelte; Benedek egy pillanatra sem tette le frissen faragott művét. Fúrót is használt hozzá. A lányokat - mert lányból is van itt bőven, még ha róluk eddig nem is esett szó - inkább a lámpáskészítés érdekelte, zsírpapírral körbetekert remekeket alkottak, matricával díszített egyszerű befőttesüvegek lettek a főszereplők. És azt mind tudjuk; ha a gyerekek jól érzik magukat, ott a felnőtteknek gondja nincs! Hát ezek a gyerekek igen jól érezték magukat.

Tényleg nagyon jó volt minden. A legjobban nekem az árnyjáték tetszett. A diavetítő előtt nyolc báb mesélte el Márton nap legendáját. Igazán vicces és kedves dolog volt. 

 

Szombaton részesei voltunk valaminek. Láttuk, ahogy a semmiből hagyomány született.

Jó itt lakni.

 

Mészáros Imola