BAKONYKÚTI TAVASZ

            Kora reggel állok az ablak előtt – odakinn ragyogó napsütés és  madárdal,   virágba borult fák, a harsogó zöld fűben aranysárga pitypang virágai bókolnak. Hirtelen tört ránk a tavasz, mint egy váratlan szerelem!

            Kilenckor gyülekező a kocsma előtti téren, nem késhetek! - elsőként érkezem a felmálházott autóval, fák, díszcserjék, tápanyag, komposzt és illatos fakéreg, szerszámok.

Emberek jönnek minden irányból, sokan! Majd még újabbak is érkeznek és jönnek a gyermekek is a fiatal szülőkkel.

            Jóska, a polgármesterünk köszöntőt mond, majd nem titkolt boldogsággal a szívemben köszönöm meg, hogy eljöttek tenni a faluért. Ma nem mulatni,- dolgozni jöttünk, jó látni, hogy erős férfikézből sincs hiány.  A feladatokra bőven akad vállalkozó. Még egy kört teszek a munícióval, - a templom mögött  40 tő tájrózsából készült sövény mellett lelkes férfi sereg szorgoskodik - tréfálkozik. Sándorral elültetünk egy édes-fanyarkás illatú Arizónai ciprust. Jól jön a segítő kéz, látszik nem először csinálja, ügyesen bánik a szerszámokkal.  A Forrás utcából a mosolygós Feri másodszor is fordul az utánfutóval,  Dávid a kisfia lelkesen segít.

            Nem időzhetek sehol hosszasan, a „buszfőpályaudvaron” várnak rám.  Gyönyörű Photíniákat hoztam, babérmeggyet, oszlopos örökzöldet.  Szűkre szabott a hely, ügyesen kell gazdálkodni vele. A segítő kéz itt is felbukkan,  ásót ragad, hatalmas gödröket ás, Krisztián mint mindig, most is a kezem alá dolgozik. Gyorsan végzek a cserjék beültetésével. A régi cserjéknek új helyet találtunk, már viszi is tova az utánfutó.  Az épület bejáratánál a rézsüben már korábban elültettük a 10 tő gyönyörű francia tájrózsát, levendulák társaságában. Alig várom virágban látni őket. Remekül mutatnak és mi büszkén mustráljuk. Nagy a boldogság, szép lesz télen nyáron a kis tér. 

            A régi temetőhöz megyek. A nehéz, majdnem függőleges terepen kemény munka folyik.  János  reggel óta a csúcson  gödröt ás, ültet, tányérozza a három éves cserjéket.  Nem sietős neki, a faluvégi keresztnél már elvégezte a munkát. Az új cserjék a som, cserszömörce, és bimbóval teli prágai bangiták, fanyarka, viráglonc, vörös mogyoró, jezsámen cserépben érkeztek - pontosan kijelöltem a helyüket.  Egy kapát nyom a kezembe valaki,- a bókoló aranyvesszőket kényeztetem. Körbenézek, itt minden dombhajlaton szorgoskodik valaki. Megállás nélkül tisztogatnak, osztják a tápanyagot, miközben vidám történeteket mesélnek  és halad a munka. Újabb és újabb szállítmány mulcs érkezik a focipályától, de semennyi nem elég.

            A játszótérre látok, környékén és  az árkokban asszonyok dolgoznak, tisztogatják. Nem maradhat egy tavalyi falevél sem.

            Kisteherautó érkezik a kocsma elé, kíváncsian lemegyek megnézni mit hozott. Kemence kerül elő, Gabi az „ötplatán”  alatt ül kezében hatalmas kés, alapanyagot készít elő.  A finom falatokhoz való tésztát többen is dagasztják, hatalmas tálcákon kel az illatos tészta,- egy jóképű, majd kétméteres kukta is feltűnik, kezében hatalmas ecsettel és meggyel.

            A hosszú Jókai utcai park telis-tele van gyümölcs- és díszfákkal. Rácsodálkozom egy óriási menyasszonyi csokornak öltözött szilvafára, földig érő ágai  megállásra késztetnek. Pajkos ötlettől vezérelve beállok a hófehér ágak közé megmerülni az édes virágillatba. Mérhetetlen boldogságot érzek. Kilesek, vajon meglátott valaki ?  Egyedül vagyok. Távolabb asszonyok hada takarítja a parkot, fenyőfát ültetnek a szépen fejlődő boglárkacserjék mellé. A falu bejáratánál a kereszt körül cserjéket ültetnek néhányan és a temető oldalában lassan végeznek a munkával.

 

            Gyönyörű ez a mi falunk, csupa lágyan hullámzó lanka. Édes illatú ibolyatengeren gázolok át, fel a dombtetőre, a fák alatti tisztáson ezer színben pompázó vadvirágok, hímzett szőnyegként terülnek lábam alá. Odvas keltike és sárga csillagvirág kelleti magát lent a patakparton. A kis liget szépen fejlődik, az utca lakói most új cserjékkel népesítik be.

            Lenézek a meredek partoldalban virágzó aranyesőkre,  az ősszel vörösbe öltöző kecskerágókra, a  bimbózó bangitákra. Három éve ketten dolgoztunk itt. Napokig ültettük a 100 tő virágzó bokrot, locsoltuk, gondoztuk. Gyönyörű nap ez a mai,- legalább 35-40 ember szorgoskodik a faluban.

            A delet már rég elharangozták. Hűvös szellő suhan át a völgyön, finom, fűszeres és édes  illatokat  hoz felém. Mosolygós naptól-munkától kipirult  arcú asszonyok, férfiak és gyermekek gyülekeznek a téren. Megérkezik Erzsike is az Alapítvány elnöke. Tölgyhordóban érlelt szilvapálinkát  kóstolunk. Józsefeket és Sándort köszöntök, és köszönöm a sok munkát, amit ma elvégeztek. A Bakonykúti Községért Közalapítvány már sokadik alkalommal támogatta a falu parkosítására való törekvéseim. Hálásan köszönöm bizalmukat.

            Elkészült a kemencében a sok finomság, Ildi a háziasszony és kuktája hatalmas tálcákon kínálja az éhes társaságnak a kemencés lángost, és meggyes pitét,- finom házi vörösbor is kerül mellé.  Hálásan fogadjuk az eledelt.

            Az ötplatán alatt vidám társaság lakomázik, amikor valaki felkiált: nézzétek két lovas!  hátrafordulok és a fiam mosolyog le rám. Nem mindennapi meglepetés!  Adélt a kiskirálylányt felkapja maga elé a nyeregbe, földöntúli a boldogság! Egy kisfiú a másik ló nyergében rója a köröket, mindenki elégedett. Kikötik a lovakat, míg azok friss füvet legelnek, a két lovast is asztalhoz ültetjük, jut nekik is a pálinkából és a finom falatokból.

            Dezső bácsi mellém ül, átölel... „ A munka, amit 6 éve elkezdtél, most érett be. Nem támogattalak mindig, de most itt vagyunk, eldöntöttük örökbe fogadjuk a  temető oldalát, a jövőben gondoskodunk róla. Igazad lett Judit. Szépül a falu.” Kimondhatatlan hála és boldogság amit érzek.

            Lassan megyek hazafelé, a hideg szél ismét lecsap a falura, az arcomba, nem bánom, esőt hoz.  Ma egy új korszak kezdődött Bakonykútiban. Egy kicsi falu, kis közössége megmutatta, hogy a szép és jó dolgokat képes támogatni.

 

Eljöttünk, megtettük, magunkért, Bakonykútiért.

 

Bakonykúti, 2014. március 22.

 

Takács Judit