SZÉPKORÚAK KARÁCSONYA

Két éve, hogy először kaptunk Meghívót a Szépkorúak Karácsonyi ünnepségére. Két év nagy idő; sok víz lefolyt azóta a faluvégi patakban. Gyökeret eresztettünk, igyekeztünk bekapcsolódni a falu életébe, megismerni szomszédjainkat, a bakonykúti embereket. Adódott lehetőség bőven, hiszen egyik esemény követi a másikat a faluban.

Az augusztusi falunap, az önkormányzati választások és most a Szépkorúak Karácsonyi ünnepsége. Igazi otthonunk lett Bakonykúti.

Hajnalban kelek, az ablakon át nézem a csendes utcát, melyet most puha hólepel borít. Hatalmas pelyhekben hull alá, ünnepel a természet!

Hóesésben indulunk szokásos délutáni sétánkra. Megnéznénk a patakot, a hatalmas nyárt, kisrókát is láthatunk. A házak előtt szorgos kezek vágtak utat a hóban, polgármesterünk  is  lapátot ragadott. Invitál egy kupica pálinkára, melegedjünk meg, jót tesz a  hidegben. Elfogadjuk a meghívást és már megyünk is, még  ránk sötétedik a patakparton!

Ünnepségre készülődünk, szervezkedünk: Lizi néni és Gizi néni – két kedves szomszédasszonyunk velünk tart, biztonságosabb most autóval végigrodeózni a falun!  Józsi bácsi itthon marad, gyengélkedik.

A Templomtéren Betlehem áll, az Adventi koszorú hótakaró alatt. Egy pillanatra megállít a látvány - kurta-furcsa érzések törnek elő; de  menni kell tovább. A Hivatal előtt ünnepi díszben áll a falu karácsonyfája. Ildire gondolok, ahogy áll a létra tetején és aggatja maga-készítette alkotásait, körbeállják az asszonyok:   karácsonyi dalokat énekelnek. Forralt bor és fahéj illata tölti meg a levegőt.  Remekbe szabott kerámiadíszek, halvány fények; egy kis villanás a múltból: reggeli ködben áll csillaggal  a kezében a hársfák alatt...

Odabenn ragyog minden, fenyő girland a falon, az ajtó fölött körben. Egyszerű, de szépen terített asztalok várják az ünneplő embereket. A falu új  polgármestere Marics József az ajtóban köszönti az érkezőket. Ismerős arcokat látok, tudom, nincs közöttünk mindenki. Fiedler Józsi bácsit keresem tekintetemmel. Emlékszem  két éve büszkén nézte menye tanítványait a Betlehemező iskolásokat. Néhányan betegek, valaki említi: Rozi néni elesett....Aztán lassan megtelik a terem, Jánost a kislányok közé ültetem. Éva néni ajánlja csináltassak új szemüveget. Sokan vagyunk - fiatalabb és idősebb nyugdíjasok egyaránt.

A Polgármester Úr köszönti az egybegyűlteket és ismételten megköszöni a bizalmat. Ígéri mindenkinek rendelkezésére áll bármilyen időpontban. A falu lakossága elöregedett, fontos az odafigyelés az önkormányzat részéről. Megköszöni Éva, a Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ házi gondozójának munkáját, aki munkaköri feladatain túl is elkötelezetten gondoskodik az idős emberekről. Odaadóan teszi dolgát, megkönnyítve a  mindennapjaikat. Kicsi a település, ezért fokozottan érvényes: figyelni és segíteni embertársainkat.

A mosolygó, sugárzó Kádárné Hegedűs Veronika vidám musical részleteket énekel. Mosolya mosolyt varázsol az arcokra. Csillogó szemű idős emberek egy percre elfelejtik a napi gondokat, a sajgó csontokat és együtt énekeljük a Mennyből az angyalt.....

Szépkorúak karácsonyaSzépkorúak karácsonyaSzépkorúak karácsonya

 

Terített asztaloknál folytatódik az ünneplés, a szomszéd asztaltól üdvözlően integetnek. Ilonka egy műremek tortát kínál körbe. Jóska töltöget a poharakba, közben a szomszéd dicséretét közvetíti: finom az almáspitéd.  János nevetve kínálgatja: egész délelőtt sütöttem, kóstoljátok csak..... Az ablakon át a gyönyörű színekben pompázó naplementében gyönyörködünk. Szilvivel unokáról -ünnepről – nyugdíjas korról, na meg a fura időjárásról diskurálunk.  Zoli bácsi a szilvatermésre panaszkodik, nem lesz pálinka! Gabi sorolja : füstöltünk sonkát, nyelvet, oldalast.....jut belőle az ünnepi asztalra.   Halk zsongás, beszélgetnek az egymáshoz közel ülők.

Korán sötétedik. A búcsúzkodnak; csinos csomag jár a jókívánságok mellé. Bakonykúti kicsi falu; figyelnünk kell egymásra. Gyakran elég egy jó szó, néhány perces beszélgetés is enyhíti a hosszú téli napok magányát. Kézfogások, ölelések, jókívánságok, majd lassan elindulnak hazafelé a hófehér hideg téli estében.

A keresztény világ ünnepre készül.  A templom előtt még megállunk. A    halvány esti fényben a betlehemi jászolban a Kisjézus a megbékélésre vár.

Emlékszem: két éve Lizi nénivel töltöttem az ünnepi estét. Beszélgetünk a meleg, almaillatú szobában, régi karácsonyokról, fiatalságról, betegségről, gyerekekről, unokákról, háborúról és békéről. Most sem lesz másképp. Mikor elköszönök tőle a kapu hangos csattanással csukódik be utánam.

Haza indulok az éjszakában, a fényes hó csillog a sötét estében.

Telihold van, hideg lesz az éjszaka, egy kutya szegődik mellém.... 

Békés Karácsonyt Bakonykúti!

Takácsné Albert Judit

""""""""