Szépkorúak Karácsonya….

Vékony fehér hólepel takarja a domboldalt, a levendulasorok között fehér csíkokat húzott a tél… Nincs sok időm a nézelődésre, készülődni-sütni kell, - bizonyára sokan leszünk. A frissen pirított mandula, a római kömény fűszeres illatával keveredik. Karácsony illat, gondolom-, és előbújnak rejtekükből az itt töltött évek szép percei. Ízlelgetem a szót: Bakonykúti…, tiszta, rendezett utcák, szép  zöldfüves terek, árnyat adó fák, pitypang sárgája, cserép muskátli a házak előtt, őszi avar illata.  Közösségi rendezvények, találkozunk, ismerkedünk,  megbeszéljük a világ dolgait  és  ünnepelünk…! Ma is ünnepelünk.

Telefon csörög-zörög. Lizi néni érdeklődik: mikor indulunk? Ünneplősbe öltözünk, és már mehetünk is… Megbeszéltük- együtt megyünk, azaz legurulunk, - nem a távolság miatt – az semmiség, friss puha a hó, de az út jeges - csúszós, így lesz biztonságosabb.

Nevetgélünk és gurulunk lefele, viccelődök: kapok szánkót Karácsonyra?  A Templomtéren Betlehem áll, előtte mécsesek pislákolnak... és máris megérkeztünk.

Meleg a fogadtatás,- udvarias férfikezek veszik gondjaikba kabátomat. Ölelés- és puszi-sorfal, máris a Télikertben vagyunk. Magas karcsú,- szépen díszített karácsonyfa áll a sarokban. Leülök vele szemben. Sokan! - nagyon sokan vagyunk.  A férfiak egyre hozzák a székeket, lassan megtelik a terem. Mosoly a szemekben, a távolabb ülők integetnek egymásnak, - rég láttalak! –hogy vagytok?         

A polgármester úr – eleganciája kifogástalan - üdvözli a falu nyugdíjas lakóit meleg szavakkal.

Őt két kiváló művész követi.. Amikor Vakler Anna csodálatos hangja felcsendül, elnémul a terem.  Istenes énekeket ad elő - mély átérzéssel, áhítattal.  Gyönyörű - míves régi hangszereken kíséri párja,  Varró János. A teremben ülőket magával ragadja a  dalok hangulata.  Áhítattal hallgatjuk énekét, és a tekerőlantot - szívünket – lelkünket átjárja  a szeretet: a Kisjézus születését várjuk…

Anna a bölcső mellé ül, csengő – búgó hangon altatódalt énekel  a Gyermeknek – elvarázsol-elringat…!  hangja elhalkul , a csend és  áhítat - szinte kézzelfogható.

Megrendülten ülünk valamennyien és látom az arcokon egyre gondolunk, Anna visszahozta a gyermekkori Karácsonyokat  egy röpke percre…

A híres előadóművészek is érzik közönségük elragadtatását, mesterei ők műfajuknak,- nem ülhet a közönség könnyektől csillogó szemmel egész este és az érzékeny hang, amely az előbb még áhítatba ejtett minket,- most ismét felcsendül, felcsattan: vidám dalokkal lepi meg közönségét. Az Évák és Jánosok köszöntését már együtt daloljuk valamennyien vidáman - mosolyogva…tapsolva!

 

Gyönyörű és színes műsor volt, pár régi hangszer és két tehetséges Művész előadásában.   

Odakint besötétedett, -  idebenn elsötétíti a termet  Jóska –, egy kis meglepetéssel készültem….

Világít a computer képernyője,  majd megjelenik a fehér vásznon egy régi- régi fotó Bakonykútiról…. követi a többi !  a képek „alatt”  egy  magával ragadó hang Szabó Gyula  …Karácsony……

Ady Endre: Karácsonyi rege

 

I.

 

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves, kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelmet súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

 

II.

 

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

-       Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

 

III.

 

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni …

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra …

 

Csillogó szemekkel fogadják a régi kutiak! ....nézd!…ez a ti házatok, ez meg a Mariska nénié! - a kocsma, a paplak…

– Sok-sok régi kép került elő az elmúlt évek alatt – meséli később polgármesterünk. Boldog, hogy örömet szerzett mindenkinek! A stílus maga az ember - gondolom.  Nagyszerűbb ajándékot nem kaphattunk volna!

Meiszter Attilláné, Erzsikét köszönti, abból az alkalomból, hogy megválasztották a Bakonykútiért Közalapítvány elnökének, remélve a jövőben a munka gördülékeny lesz a falu érdekében, egyúttal jelképesen átadja az Önkormányzat ajándékát a jelenlévőknek.

A másik teremben terített asztalok,- szendvicsek, kalácsok és finom borok Egerből.  A terem végében ülünk le, innen Mindenkit jól látok … Sokan hiányoznak, sokan elmentek közülünk és sok a  fiatalos arc !   

Teri néni szorgoskodik, kínálgat,- Jóska bort tölt a poharakba, mindenkihez van pár kedves és udvarias szava.  János körbehordja süteményét - ha már hagyományteremtő módon minden évben sütöget! - Gyorsan elfogyott a levendulalekvárral töltött mandulás piskótatekercs… dicsekszik és mi csak nevetünk rajta.  Bözsi mamával az unokákról beszélgetünk, később Cilike csatlakozik hozzánk, Éva néni kedvesen ölelget, de régen láttalak… Melegség jár át. Régen találkoztunk, örülünk egymásnak.  Lizi néni mellettem ül, néha megszorítja a kezem, mondja: jól érzem magam és Te is. Igaza van.

 A terem túl felén is vidám a hangulat.  Látom az idősebbek indulnak, fogy a társaság - lassan mi is elköszönünk. Az ajtóban utamat állják – nem mész sehova! - itt ennél az asztalnál még nem is ültél! - és helyet szorítanak maguk között. Gabi és Éva mellé ülök.  Éva nem ismert meg az új frizurámmal,- bemutatkozom hát és jót nevetünk. Rita és Dezső bácsi mesél, összeszokott társaság,  anekdotáznak és mi élvezzük! - résztvevői vagyunk,- nem „gyüttmentek”, nem puszta udvariasság volt a marasztalás. Mi más lehetne a téma: Bakonykúti a boldog békeidőkben…

Egyszerre bontunk asztalt. Pusztai Karcsi a kabátomat hozza, katonásan udvarias!  Még néhány bók, nevetés és jókívánságok, ölelések.  Jóska megkér: írnál pár sort a honlapra? –hogyne, szívesen, majd leporolom a betűket…!

Lizi nénit megölelem a csendes Kuti  éjben - Boldog Karácsonyt kívánok. Ballagok hazafelé…….……..karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra….

Boldog Karácsonyt - Bakonykúti, 2011. december

Takács Judit

Welcome

Kút

Remete

Templom előtt

Sas