SZÉPKORÚAK KARÁCSONYA
Két éve, hogy először kaptunk Meghívót a Szépkorúak Karácsonyi ünnepségére. Két év nagy idő; sok víz lefolyt azóta a faluvégi patakban. Gyökeret eresztettünk, igyekeztünk bekapcsolódni a falu életébe, megismerni szomszédjainkat, a bakonykúti embereket. Adódott lehetőség bőven, hiszen egyik esemény követi a másikat a faluban.
Az augusztusi falunap, az önkormányzati választások és most a Szépkorúak Karácsonyi ünnepsége. Igazi otthonunk lett Bakonykúti.
Hajnalban kelek, az ablakon át nézem a csendes utcát, melyet most puha hólepel borít. Hatalmas pelyhekben hull alá, ünnepel a természet!
Hóesésben indulunk szokásos délutáni sétánkra. Megnéznénk a patakot, a hatalmas nyárt, kisrókát is láthatunk. A házak előtt szorgos kezek vágtak utat a hóban, polgármesterünk is lapátot ragadott. Invitál egy kupica pálinkára, melegedjünk meg, jót tesz a hidegben. Elfogadjuk a meghívást és már megyünk is, még ránk sötétedik a patakparton!
Ünnepségre készülődünk, szervezkedünk: Lizi néni és Gizi néni – két kedves szomszédasszonyunk velünk tart, biztonságosabb most autóval végigrodeózni a falun! Józsi bácsi itthon marad, gyengélkedik.
A Templomtéren Betlehem áll, az Adventi koszorú hótakaró alatt. Egy pillanatra megállít a látvány - kurta-furcsa érzések törnek elő; de menni kell tovább. A Hivatal előtt ünnepi díszben áll a falu karácsonyfája. Ildire gondolok, ahogy áll a létra tetején és aggatja maga-készítette alkotásait, körbeállják az asszonyok: karácsonyi dalokat énekelnek. Forralt bor és fahéj illata tölti meg a levegőt. Remekbe szabott kerámiadíszek, halvány fények; egy kis villanás a múltból: reggeli ködben áll csillaggal a kezében a hársfák alatt...
Odabenn ragyog minden, fenyő girland a falon, az ajtó fölött körben. Egyszerű, de szépen terített asztalok várják az ünneplő embereket. A falu új polgármestere Marics József az ajtóban köszönti az érkezőket. Ismerős arcokat látok, tudom, nincs közöttünk mindenki. Fiedler Józsi bácsit keresem tekintetemmel. Emlékszem két éve büszkén nézte menye tanítványait a Betlehemező iskolásokat. Néhányan betegek, valaki említi: Rozi néni elesett....Aztán lassan megtelik a terem, Jánost a kislányok közé ültetem. Éva néni ajánlja csináltassak új szemüveget. Sokan vagyunk - fiatalabb és idősebb nyugdíjasok egyaránt.
A Polgármester Úr köszönti az egybegyűlteket és ismételten megköszöni a bizalmat. Ígéri mindenkinek rendelkezésére áll bármilyen időpontban. A falu lakossága elöregedett, fontos az odafigyelés az önkormányzat részéről. Megköszöni Éva, a Kistérségi Szociális Alapszolgáltatási Központ házi gondozójának munkáját, aki munkaköri feladatain túl is elkötelezetten gondoskodik az idős emberekről. Odaadóan teszi dolgát, megkönnyítve a mindennapjaikat. Kicsi a település, ezért fokozottan érvényes: figyelni és segíteni embertársainkat.
A mosolygó, sugárzó Kádárné Hegedűs Veronika vidám musical részleteket énekel. Mosolya mosolyt varázsol az arcokra. Csillogó szemű idős emberek egy percre elfelejtik a napi gondokat, a sajgó csontokat és együtt énekeljük a Mennyből az angyalt.....
Terített asztaloknál folytatódik az ünneplés, a szomszéd asztaltól üdvözlően integetnek. Ilonka egy műremek tortát kínál körbe. Jóska töltöget a poharakba, közben a szomszéd dicséretét közvetíti: finom az almáspitéd. János nevetve kínálgatja: egész délelőtt sütöttem, kóstoljátok csak..... Az ablakon át a gyönyörű színekben pompázó naplementében gyönyörködünk. Szilvivel unokáról -ünnepről – nyugdíjas korról, na meg a fura időjárásról diskurálunk. Zoli bácsi a szilvatermésre panaszkodik, nem lesz pálinka! Gabi sorolja : füstöltünk sonkát, nyelvet, oldalast.....jut belőle az ünnepi asztalra. Halk zsongás, beszélgetnek az egymáshoz közel ülők.
Korán sötétedik. A búcsúzkodnak; csinos csomag jár a jókívánságok mellé. Bakonykúti kicsi falu; figyelnünk kell egymásra. Gyakran elég egy jó szó, néhány perces beszélgetés is enyhíti a hosszú téli napok magányát. Kézfogások, ölelések, jókívánságok, majd lassan elindulnak hazafelé a hófehér hideg téli estében.
A keresztény világ ünnepre készül. A templom előtt még megállunk. A halvány esti fényben a betlehemi jászolban a Kisjézus a megbékélésre vár.
Emlékszem: két éve Lizi nénivel töltöttem az ünnepi estét. Beszélgetünk a meleg, almaillatú szobában, régi karácsonyokról, fiatalságról, betegségről, gyerekekről, unokákról, háborúról és békéről. Most sem lesz másképp. Mikor elköszönök tőle a kapu hangos csattanással csukódik be utánam.
Haza indulok az éjszakában, a fényes hó csillog a sötét estében.
Telihold van, hideg lesz az éjszaka, egy kutya szegődik mellém....
Békés Karácsonyt Bakonykúti!
Takácsné Albert Judit
""""""""